gázkibocsátással

A gázkibocsátással a légkörbe kerülő gázok mennyiségét és összetételét értjük, különös tekintettel az üvegházhatású gázokra. A főbb globális gázok közé tartozik a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4) és a dinitrogén-oxid (N2O), de ide sorolhatók bizonyos kéntartalmú vagy nitrogéntartalmú gázok és más légszennyező anyagok is. A kibocsátás lehet emberi tevékenységből vagy természetes folyamatokból származó.

Fő forrásai közé tartozik az energia- és ipari szektorok, a közlekedés, a mezőgazdaság, a hulladékgazdálkodás, valamint a lakossági földhasználat (erdőirtás, biomassza tüzelése). Az antropogén kibocsátás hozzájárul a klímaváltozáshoz, és a levegőminőségre is hatással van.

Mérés és értékelés: A kibocsátásokat gyakran CO2e (szén-dioxid-egyenérték) egységben adják meg, a GWP (globális felmelegedési potenciál) alapján; az intézményi számítások országos vagy vállalati szinten készülnek, ipari és energiatermelési adatokból állnak össze. Megfigyelés történhet földi megfigyelési hálózatokkal, műholdakkal és modellezéssel; az EU, az ENSZ és más szervezetek útmutatókat adnak a jelentésekhez.

Megelőzés és csökkentés: cél a kibocsátások mérséklése, átállás megújuló energiára, energiahatékonyság növelése, közlekedésből származó emisszió csökkentése, technológiai fejlesztések, karbonárak és cap-and-trade rendszerek; minden szektorban alkalmazhatók intézkedések, a világméretű erőfeszítések pedig a nettó zéró kibocsátás felé vezetnek.