fotoreceptorrendszert

A fotoreceptorrendszer a retina fényérzékeny sejtjeiből és az azokat összekötő neuronhálózatból áll, amely a fényt elektromos jelekké alakítja és továbbítja a látási folyamatok felé.

A retina két fő fotoreceptor típust tartalmaz: rudakat és csapokat. Rudak a gyenge fényben működnek, a periférián dominálnak, és rendkívüli érzékenységükkel a sötétben látást biztosítják; a csapok a fényes környezetben felelősek a szín- és élességérzékelésért, főként a foveában koncentrálódnak.

A fotopigmentumok a fotoreceptorok külső szakaszában találhatók: rodopszin a rudaknál, és különböző opszinok a csapokban (S, M, L típusú). A fototranszdució folyamata: a fény hatására az 11-cis-retinal all-trans-retinal alakot vesz fel az opsinban, amely aktiválja a transducint (G-protein). A PDE csökkenti a cGMP szintjét, a cGMP-érzékeny Na+/Ca2+ csatornák becsukódnak, a sejt hiperpolarizálódik, így a glutamát felszabadulás csökken.

A külső szakaszok megújulása és az RPE közreműködése szükséges a pigmentek regenerálásához: a külső szakasz diszkjeinek folyamatos megújulása és az időszakos phagocytózis az RPE részéről biztosítja a fotopigmentumok működését.

Nem képi fotorecepcióra specializált sejtek is léteznek: az intrinsically photosensitive retinalis ganglionsejtek (ipRGC-k) melanopsinnal, amelyek a cirkadián ritmus és a pupilla reflex szabályozásában játszanak szerepet.

Fejlődés és kóros állapotok: a fotoreceptorok a retina fejlődése során alakulnak ki, és élettartamuk végig megőrzése a külső szakaszok folyamatos megújulásán keresztül valósul meg. Rendellenességek közé tartozik a retinitis pigmentosa, az időskori makula degeneráció (AMD) és a Leber-szindrómák, amelyek a fotoreceptorok degenerációjához vezetnek.