fokozási

Fokozási, vagy fokozás, a magyar nyelvben a tulajdonságok minőségének vagy intenzitásának változó szintjeire utaló jelenség. A fokozás három alapfokot különböztet meg: az alapfokot (pozitív fok), a középfokot (fokozat, összehasonlító fok) és a felsőfokot (kiemelt fok). A rendszert a nyelv szóképzése és szintaxisa összhangban kezeli: a szóalakok megváltoztatásával vagy bizonyos előtagok és melléknevek révén fejezhető ki a nagyobb vagy kisebb mértékű attribútum.

A középfok képzése általában a melléknevek és sokszor az olyan jelentésű szavak esetében történik, akik fokozhatóak. Leggyakoribb formája a toldalékos képzés: például nagy → nagyobb, gyors → gyorsabb. A képzés során a végződésváltozás a szóvégződés és a magánhangzók harmóniájához igazodik. Bizonyos szavaknál a középfok rendhagyó: jó → jobb, rossz → rosszabb. A felsőfokot általában a leg- előtag hozzáadásával képezik: legnagyobb, legjobb, leggyorsabb. Szubjektív vagy objektív jellegű összehasonlításnál ezt a prefixet gyakran a mondat kontextusa támasztja alá.

A fokozás nemcsak melléknevekre, hanem melléknevi eredetű határozókra (adverbiumokra) is alkalmazható. Például gyorsan → gyorsabban a középfok; leggyorsabban a felsőfok. Vannak olyan szóképzési esetek, amikor a fokozás periphrasztikusan, például olyan szókapcsolatokkal történik, mint annyira... hogy vagy olyan... mint.

Különbséget kell tenni a fokozható és nem fokozható szavak között: egyes jelzők és határozók nem vagy csak korlátozott mértékben fokozhatók. A fokozás alapvető része a magyarságban a nyelvi képesség megértése és a stílusos kifejezés érdekében gyakran idézett jelenség.