feszültségét

A feszültség kifejezés általános értelemben egy belső erőállapotot ír le, amely lehet mechanikai, elektromos vagy pszichológiai jellegű. A szó etimológiája a feszít igéből származik, amely a nyújtás, összenyomódás vagy megnyújtás által létrejövő erőkre utal. A feszültségét a kontextus határozza meg: lehet testi-gazdasági értelemben vett feszültség vagy a jelenség fizikai/technikai megnevezése is.

Mechanikai értelemben a feszültség az anyag belső erőállapota, amely a külső terhelések hatására alakul ki. Leírja, hogy mekkora erő hat az anyag egy adott felületére, és ezért fontos a méretezésben és a terhelhetőség számításánál. Mértékegysége a pascal (Pa); gyakori a húzófeszültség, a nyomófeszültség és a hajlító feszültség fogalma.

Elektromos értelemben a feszültség vagy feszültségkülönbség az elektromos potenciálkülönbség két pont között. Jele lehet V vagy U, mértékegysége a volt (V). Gyakorlati példák: a hálózati feszültség Európában általában 230 V, osztott rendszerekben pedig 110–240 V közötti tartományban működnek eszközök. A feszültség mérésére és szabályozására szolgáló eszközök közé tartozik a multiméter és a feszültségérzékelő.

A hétköznapi nyelvben a feszültség a konfliktusok, idegesség vagy várakozás állapotát is jelentheti, például egy feszült helyzetre utalva. A kifejezés tehát több területen is használatos, és jelentése a szövegkörnyezettől függ.