feszültségvektor

A feszültségvektor a villamosmérnöki és fizikai szakkifejezések között egy olyan vektort jelöl, amely a villamos tér erősségét és irányát írja le egy adott pontban. Bár gyakran használják a villamos térerősség szinonimájaként, a feszültségvektor specifikusabb értelmezéssel is bírhat, különösen áramkörök analízisében.

A villamos térerősség vektora, jele általában E, megadja, hogy egységnyi pozitív töltésre mekkora erő hatna egy adott pontban, és ez az erő milyen irányba mutat. A feszültségvektort tekinthetjük a villamos térerősség integráljaként az út mentén. Pontosabban, a két pont közötti potenciálkülönbség (feszültség) nagysága megegyezik a feszültségvektor által meghatározott út menti integráljának abszolút értékével.

Együttértelemben, ha van két pontunk, A és B, akkor az A-ból B-be irányuló feszültségvektor nagysága megmutatja, hogy mennyi munkát kell végeznünk egységnyi pozitív töltés elmozdításához A-ból B-be, és az iránya pedig ezt az elmozdulást meghatározó erőt jelöli. A feszültségvektor tehát a villamos potenciálváltozást írja le térben és irányban.

Áramkörökben a feszültségforrások által keltett villamos mezők jellemzésére is használatos. A feszültségvektor fogalma elengedhetetlen a villamos potenciál, az elektromos energia és az áramkörök viselkedésének megértéséhez.