feromonokat

Feromonok vagy feromonok olyan kémiai jelzőmolekulák, amelyeket egy élőlény kibocsát, és amelyeket ugyanazon fajba tartozó más egyedek érzékelnek, hogy viselkedésüket vagy fiziológiájukat szabályozzák. Ezek a molekulák a társas viselkedés, a párosodás, a rajrendezés vagy a védekezés koordinálásában játszanak szerepet, és gyakran fajspecifikusak.

A feromonokat több fő típusba sorolják. A releaser feromonok gyors viselkedésváltozásokat okoznak, például útvonalak kijelölését, összegyűlést vagy párkeresést. A primer (vagy fejlesztő) feromonok hosszabb távú fiziológiai hatásokat indíthatnak, például a fejlődési ciklus vagy a szaporodási állapot befolyásolását. Vannak továbbá gyülekezésre ösztönző és riasztó (alarm) feromonok, amelyek a csoportdinamika vagy a védekezés szempontjából fontosak. Az egyes fajok által kibocsátott feromonok gyakran nagyon specifikusak.

Detektálásuk főként az illóanyagokra érzékeny receptorokon keresztül történik. Állatoknál gyakran az antenna vagy Jacobson-szerv (vomero-nasal organ) játszik szerepet; emlősöknél és más gerinceseknél a szerep variálhat. Emberben a feromonális hatások kérdése vitatott és összetett, mivel a kapcsolódó receptorok és viselkedési válaszok közti összefüggések nem mindig egyértelműek.

Különösen fontosak az alkalmazások a mezőgazdaságban és az ökológiai gazdálkodásban. Szintetikus feromonokat használnak kártevő monitorozására és lezárására: feromoncsapdák bevitele a populációk méretének becslésére, illetve a párosodás megtörésére a kártevők elleni integrált védekezésben. Az alkalmazások környezetbarát alternatívát kínálnak a hagyományos herbicidek és peszticidek mellett.