fenomenológiával

Fenomenológiával olyan filozófiai irányzat, amely a tapasztalat közvetlen élményeinek leírására törekszik előfeltevések nélkül. Középpontjában a tudat és a tárgy közötti viszony áll, illetve a jelenségek megjelenésének struktúrái. A cél az, hogy a dolgok megértéséhez szükséges alapértelmezett tapasztalatot tisztán, időben és tartalomban érthető módon ragadjuk meg, gyakran úgy, hogy a tudatosság tartalmait előzetes elméleti fölfogásokkal „epoché” vagy redukció alá vonják.

Történeti előzmények és alakok. A fenomenológiát Edmund Husserl (1859–1938) alapította, aki a tudat rendszerének leírását és az élmény szerkezetének feltárását sürgette. Későbbi gondolkodók, mint Heidegger, Merleau-Ponty és Sartre, tovább formálták és kibővítették a megközelítést. Heidegger a létezés idői és kapcsolatait vizsgálta; Merleau-Ponty a test és a percipiáció szerepét hangsúlyozta; Sartre pedig az emberi szubjektivitás és szabad akarat kérdéseit tárgyalta. A fenomenológia később hatással volt a hermeneutikára, az existentializmusra és a diversas társadalomtudományi irányzatokra.

Módszertan és jellemző fogalmak. A fenomenológiai leírás célja a megjelenő tapasztalatok részletes és leíró feltárása, gyakran az epoché alkalmazásával és a prékonceptuális tartalmak felidézésével. A módszer hangsúlyozza a jelenségek szerkezetének leírását anélkül, hogy előzetes, ontológiai vagy metafizikai állításokat vonna le belőlük.

Hatás és alkalmazások. A fenomenológia ma is alapvető szellemi keret sok filozófiai, pszichológiai és szociológiai megközelítésben, különösen a fenomenológiai pszichológiában, a hermeneutikában és a kvalitatív kutatásokban.