fegyverzetkorlátozási

Fegyverzetkorlátozás (fegyverzetkorlátozási politika) a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok területén használt fogalom, amely a fegyverek mennyiségének, típusának vagy terjesztésének korlátozását célozza. Célja a fegyveres konfliktusok kockázatának csökkentése, a biztonsági környezet stabilizálása és a nemzetközi együttműködés erősítése.

Az eszközei közé tartoznak a nemzetközi szerződések és megállapodások, az átláthatósági és ellenőrzési intézkedések, valamint a fegyverkereskedelem szabályozása. Ezek rögzítik a fegyverek típusát és mennyiségét, meghatároznak időbeli korlátozásokat, amikor szükséges, és előírhatnak megfigyelési és kötelezettségszegési mechanizmusokat.

Fontos globális példák közé tartozik az Nuclear Non-Proliferation Treaty (NPT, 1968), a Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty (CTBT, 1996), a START és New START programok a stratégiai fegyverzet csökkentésére, továbbá történelmi jelentőségű az INF-megállapodás. A konvencionális fegyverzetet érintő keretek közé sorolható a CFE Treaty (Conventional Armed Forces in Europe, 1990) és regionális szinten az OSCE Vienna Document. A fegyverkereskedelem kontrolljára szolgáló Arms Trade Treaty (ATT, 2014) és a rakétatechnológia korlátozására törekvő MTCR szintén kiemelt elemei a fegyverzetkorlátozási rendszernek.

Kihívások közé tartozik a szuverenitás és belpolitikai érdekek összehangolása, a gyors technológiai fejlődés és a verifikációs nehézségek, valamint az egyes államok közötti bizalom hiánya. Összességében a fejlesztések célja a hosszú távú Biztonság és stabilitás erősítése, de hatékonysága nagyban függ a nemzetközi egyezmények betartásától és a hiteles ellenőrzéstől.