fényhasználati

A fényhasználati kifejezés a fény alkalmazásának módjára és kezelésére utal a környezetben. Fényhasználat magában foglalja mind a természetes, mind a mesterséges fényforrások kiválasztását, elhelyezését, időzítését és szabályozását, hogy megfelelő látást és kényelmet biztosítson, valamint hatékony energiamenedzsmentet érjen el. A cél lehet esztétika, működőképes megvilágítás vagy fenntartható üzemeltetés.

Az építészetben és belsőépítészetben a fényhasználat kulcsfontosságú tervezési elem. A tervezők megtervezik a megvilágítást úgy, hogy az adott térben objektív észlelés legyen, korlátozzák a zavaró tükröződéseket és biztosítsák a feladatokra megfelelő fényerőt. Fontos mutatók a megvilágítás intenzitása luxban, a fényáram lumenben, a színhőmérséklet (Kelvin), valamint a színvisszaadási index (CRI).

Az energiahatékonyság és a biztonság szempontjából a fényhasználat optimalizálása csökkenti az üzemeltetési költségeket, például LED-források, fényérzékelők és dimmelő rendszerek alkalmazásával. Szabályozások és szabványok írják elő a minimális megvilágítási szinteket a munka- és közösségi terekben, a látási feltételek biztosítását és a zavaró fény minimalizálását.

Képi és médiatervezésben a fényhasználat a hangulat, a mélység és a fókusz meghatározó eszköze. A hárompontos világítás elvei alapján a főfény, a töltőfény és a hátsófény egymáshoz viszonyított erőssége alakítja a témát és a környezetet.