energiahasznosulás

Az energiahasznosulás az energiával végzett hasznos munka vagy szolgáltatás arányát jelenti a bemeneti energia mennyiségéhez viszonyítva. Más szóval megmutatja, hogy egy adott készülék, folyamat vagy rendszer mennyi energiát képes hasznos tevékenységként kiadni, és mennyit veszít el veszteségek formájában (például hővé váló részek, mechanikai veszteségek, elektromos veszteségek, átviteli veszteségek).

Az energiahatékonyságot gyakran százalékban fejezik ki: hatékonyság = hasznos energiaoutput / bemeneti energia × 100%. A vizsgált hatékonyság lehet részleges (egy komponens hatékonysága) vagy teljes rendszerhatékonyság (a művelet összes energiaátalakítását és továbbítását figyelembe véve).

Példák: elektromos motorok esetében az elektromos energiából mechanikai energia keletkezik; hőerőművek tüzelőanyagból hőt és gőzt állítanak elő, amelyből villamos energia generátoron keresztül kerül előállításra, a transzmissziós vezetékeken és a konverziós lépésekben keletkező veszteségek miatt az összhatás csökken; hőszivattyúk vagy fűtési rendszerek hatékonyságát pedig a felhasznált energia releváns szolgáltatásai alapján értékelik.

Jelentősége: a energiahasznosulás javítása csökkenti az energiafelhasználást, költségeket és a környezeti hatásokat. E szempontot figyelembe veszik az energia auditok, szabványosítás és hatékonysági címkék.

Megjegyzés: a definíciók és mértékek kontextusfüggők; különböző ágazatokban különböző mutatók vannak, és a termodinamika korlátai, például a Carnot-határok, befolyásolják a praktikus elvárható hatékonyságot.