elévülésének

Elévülésnek nevezzük azt a jogi intézményt, amely meghatározza, hogy egy jogi igény vagy jog érvényesítése a jogszabály által közölt határidő letelte után már nem indítható meg a bíróság előtt. Ennek célja, a jogbiztonság megteremtése és az idő múlásával megváltozó körülmények tisztázása, illetve az igazságszolgáltatás hatékonyabb működésének elősegítése. Az elévülés a polgári jogban szerződéses és nem szerződéses követelésekre, valamint a büntető eljárásokban felmerülő igényekre egyaránt vonatkozhat, és a vonatkozó jogág alapján különböző határidőkkel rendelkezik.

A határidő futása bizonyos események hatására megkezdődhet, megszakadhat vagy szünetelhet. A megszakítás általában azt jelenti, hogy a jogérvényesítés megkezdése (például bírósági eljárás indítása vagy egy nyilatkozat a követelés elismerése) után a futás újra kezdődik. A szünetelés pedig olyan körülmények esetén alkalmazható, amikor a felek vagy a jogi környezet miatt a követelés érvényesítése ideiglenesen lehetetlen vagy kizárható, és a futamidő a szünetelés időtartama alatt nem fut.

Az elévülés következménye az, hogy a határidő letelte után a jogosult általában már nem érvényesítheti igényét a bíróság előtt. Ezen kívül sok esetben bizonyos kivételek érvényesülnek, például a jogi nyilatkozat vagy elismerés hatályos lehet a későbbi érvényesítés szempontjából. Az elévülés részletszabályai jogáganként és jogszabályonként változhatnak, ezért az adott ügy jogi környezetének pontos ismerete szükséges.