elkövetését

Elkövetés étimológiailag az elvégzett cselekményre utal, amely egy bűncselekmény vagy helytelen magatartás végrehajtását jelent. A büntetőjogban az elkövetés a tényleges, konkrét cselekedet, amely a jog által tilalmazott vagy büntetendő magatartás megvalósulását jelenti. Az elkövetés lehet közvetlen vagy közvetett résztvevő által végrehajtott cselekmény, és alapja a felelősség megállapításának.

Az elkövetését olyan alaknál használják, amikor a cselekvés objektív módon ismert és rögzített, és a beszélt vagy írott szövegben a cselekmény tényleges végrehajtására hivatkoznak. Az elkövetését például úgy lehet a mondatban használni, hogy „az elkövetését bizonyítékokkal alátámasztották.” Ily módon az illető által végzett cselekedet a vizsgálat vagy eljárás tárgya.

A jogban az elkövetés megítélése magában foglalhatja az elkövető szándékát, a jogellenes magatartást, a okozott kárt vagy hatást, és az elkövető szerepét. Fontos hangsúlyozni, hogy az elkövetés-kategória különbözik az előkészítéstől (előkészítő magatartás) és a kísérlettől (megvalósítás előtti szakasz), amelyek szintén büntethetőek lehetnek a jog szerint.

Kapcsolódó fogalmak: elkövető (a tett végrehajtója), elkövetés (a cselekmény maga), valamint kísérlet és előkészítés. További összefüggések: büntetőjog, felelősség, bűncselekmény megállapítása.