elhívást

Elhívás (főnév) több értelemben használatos a magyar nyelvben. Leggyakoribb jelentése a meghívás vagy hivatalos felszólítás, amely valamire történő részvételre szólít fel. A szó az elhívni igéből származik: el- előtag és hívni (hívni, meghívni), a -ás képző pedig a cselekvés vagy esemény nevét alakítja.

Etymológia szempontjából az elhívás a nyelvi gyakorlatban a hivatalos vagy formális kontextusokban ölt testet. Társalgási szövegben gyakrabban hangzik el a meghívás vagy meghívó kifejezés, amely személyes vagy társadalmi eseményre való részvételt jelez.

Használati területek szerint az elhívás lehet:

- szociális, eseményekre vagy rendezvényekre szóló meghívás, amely formálisabb tónusú; például egy szervező elhívást küldhet a résztvevőknek;

- jogi vagy közigazgatási kontextusban pedig hivatalos felszólítás vagy idézés megjelenésre vagy részvételre vonatkozóan, például tanúk meghallgatására.

Stílus és értelmezés szempontjából az elhívás általában formális vagy hivatalos hangvételű. A hétköznapi beszédben a mindennapi meghívó kifejezéseket részesítik előnyben, de jogi vagy közigazgatási szövegekben az elhívás használata gyakori.

Kapcsolódó kifejezések: meghívás, meghívó, felhívás, idézés. Az elhívás tehát többnyire formális, hivatalos kontextusokban kerül elő, de általános értelemben a részvételre szóló meghívást is jelentheti.