egységtesztelést

Egységtesztelés, azaz unit testing, a szoftverfejlesztés egyik alapvető minőségbiztosítási módszere. Lényege, hogy a szoftver legkisebb tesztelhető részeit, az úgynevezett egységeket (például függvényeket, metódusokat, komponenseket) külön-külön ellenőrzi. Az egységtesztek célja, hogy elkülönítve vizsgálják meg az egyes egységek helyes működését, mielőtt azokat nagyobb rendszerekké integrálnák.

Az egységtesztek írása általában a fejlesztő feladata. Ezek a tesztek automatizáltak, és gyakran speciális tesztkeretrendszereket (unit testing frameworks) használnak. Egy tipikus egységteszt egy adott egységnek előre definiált bemenetet ad, majd ellenőrzi, hogy a kimenet megegyezik-e a várt eredménnyel. Ha eltérés tapasztalható, a teszt megbukik, jelezve, hogy az egységben hiba van.

Az egységtesztelés számos előnnyel jár. Segít a hibák korai felismerésében és kijavításában, ami csökkenti a hibaelhárítás költségeit. Emellett javítja a kód minőségét, mert a tesztelhető kódot gyakran jobban megtervezik és modulárisabbá teszik. Az egységtesztek refaktorálás során is fontos szerepet játszanak, mivel gyors visszajelzést adnak arról, hogy a kód módosítása nem okozott-e regressziót, vagyis nem rontott-e el korábban jól működő részeket. Továbbá, az egységtesztek dokumentációként is funkcionálhatnak, megmutatva, hogyan kell használni az egyes kódkomponenseket.