egységkövetelményekben

Az egységkövetelményekben egy magyar kifejezés, amely az egység szóval (általános értelemben: részegység, komponens) és a követelmények főnévvel képzett szóösszetétel, valamint a -ben helyhatározó toldalék együttállásából adódik. A kifejezés a mondatban általában olyan kontextust jelöl, amelyben egy adott egységre vonatkozó követelményekről van szó. Nyelvtanilag a helyhatározói szerkezet része, amely megadja, hogy hol vagy milyen kontextusban érvényesek az adott követelmények.

A használati területek leggyakoribbak a műszaki dokumentációk, rendszerszintű és egységszintű követelményeket leíró anyagok, illetve a minőségbiztosítás. Ilyen szövegekben az egységkövetelményekben főként a konkrét komponensekre érvényes előírások kerülnek előtérbe, például paraméterek, határértékek és betartandó szabványok.

Példamondatok:

Az egységkövetelményekben meghatározott paraméterek szerint kell megtervezni a szelepet.

A dokumentáció az egységkövetelményekben szereplő kritikus követelményeket foglalja össze.

A rendszerekben fontos, hogy az egységkövetelményekben leírt teljesítményértékek teljesüljenek.

Összegzésként elmondható, hogy az egységkövetelményekben nem önálló elméleti fogalom, hanem egy nyelvi konstrukció, amely a szakmai szövegekben az egységre vonatkozó követelmények kontextusát jelöli.