egyenletekben

Egyenletekben a magyar nyelvben az egyenlet szó többes számú inesszív (helyhatározói) alakja; szó szerinti jelentése „az egyenletekben” vagy „a (matematikai) egyenletekben”. A szó elemeiből: egyenlet (alapszó, ’egyenlet’) + -ek (többes számjel) + -ben (inesztív rag, „-ban/-ben” család). A magánhangzó-harmónia miatt az inesszív rag itt -ben formában áll.

Nyelvtani szerepe elsősorban hely- és körülményhatározó: utal valamire, ami egyenletek belsejében vagy egyenletek kontextusában történik vagy található. Gyakori a használata matematikai, fizikai vagy technikai szövegekben: például az egyenletekben szereplő változók, egyenletekben felírt összefüggések, vagy egyenletekben alkalmazott műveletek említésére.

Példamondatok: „Az egyenletekben gyakran előforduló konstansokat külön jelöljük.”; „A hibát az egyenletekben található közelítések okozzák.” A szó alkalmazható átvitt értelemben is, amikor problémák, modellek vagy állítások összefüggéseire utalunk „egyenletekben” mint metaforikus keretben.

Röviden: egyenletekben grammatikai formaként helymeghatározást fejez ki többes számban, és gyakran jelenik meg tudományos, iskolai és műszaki kontextusokban.