dózisteljesítményét

A dózisteljesítmény vagy dózisteljesítmény fogalma a hatóanyag-dózis és a kialakuló válasz közötti összefüggést írja le. Gyakran használják a gyógyszerfejlesztésben, terápiás dózisszabályozásban és képalkotó eljárásokban, ahol a cél az, hogy a kívánt terátiás hatást a lehető legkisebb, mégis biztonságos dózissal érjék el.

Fő összetevői a dózisteljesítménynek a dózishatás görbéje, amely magában foglalja a potenícát, a maximális hatást (Emax) és a terápiás ablakot. A dózisteljesítményt befolyásolják a gyógyszer-farmakokinetikai tényezők (felszívódás, eloszlás, metabolizmus, clearance) és a farmakodinamikai tényezők (hatásmechanizmus, receptor-kötődés). Genetikai és klinikai tényezők is szerepet játszanak, például kor, máj- vagy vesefunkció, kölcsönhatások és adherencia.

Átnyúló alkalmazásokkal a dózisteljesítmény értékelése kísérleti és modellezési módszerekkel történik: expozíció–válasz elemzések, farmakometriai modellezés, populációs PK/PD vizsgálatok. Ezek alapján készülnek ajánlások és dóziskialakítások, amelyeket személyre szabott terápiákban alkalmaznak.

Más területeken, például orvosi képalkotásban, a dózisteljesítmény a sugárzás dózisa és a képminőség közötti egyensúly megítélését jelenti; az ALARA elv alapján a szükséges legkisebb dózist törekednek biztosítani.

Korlátok: a dózisteljesítmény koncepciója kontextusfüggő és több tényezőtől függ, ezért nincs egységes, egyetlen mérőszám. Fejlesztése a klinikai vezetés és a gyógyszerfejlesztés részfeladata.