dominanciaönbizalom

Dominanciaönbizalom egy elméleti fogalom, amely a dominancia és az önbizalom kölcsönhatását írja le a személyiség és a vezetési viselkedés kontextusában. Olyan személyekre utal, akik erőteljesen törekszenek a befolyásra, gyakran határozottan és magabiztosan nyilvánulnak meg, és képesek gyors döntéseket hozni. A koncepció a két dimenzió együttes jelenlétére összpontosít: a magas dominancia és a magas önbizalom olyan vezetői kisugárzást eredményezhet, amely elősegíti a cselekvést, de egyúttal növelheti annak a kockázatát, hogy mások véleményét kevésbé veszik figyelembe.

Mérése gyakran önbeszámoló skálákkal történik, amelyek a dominanciát (például assertivitás vagy dominanci orientáció) és az önbizalmat vagy önhatékonyságot mérik. A konstrukciót értelmező kutatások figyelembe veszik a torzításokat és a kontextust; a más forrásból származó értékelések (pl. teljesítményértékelések, 360 fokos visszajelzés) gyakran támogatják vagy finomítják az önbeszámoló adatait.

Jelentősége és hatásai sokrétűek a vezetésben és a tárgyalásokban. Magas dominanciával és önbizalommal rendelkező egyének gyakran gyors döntéseket hoznak és világos irányt mutatnak, ami erélyes működést eredményezhet. Ugyanakkor fennáll a veszély, hogy kevésbé veszik figyelembe mások véleményét vagy empátiát nélkülöznek, ami csoportdinamikai problémákhoz vezethet.

Kritikái szerint a dominancia és önbizalom közötti összefüggés nem mindig egyértelmű, és kulturális, feladattípus-specifikus hatásokkal is rendelkezik. A konstrukció megbízhatósága és érvényessége továbbra is vitatott, és szükség van további kutatásokra a mérőeszközök pontosítására és a gyakorlati következmények tisztázására.