dobhártyát

A dobhártya, vagy timpan membrán, a külső hallójáratot a középfültől elválasztó vékony, kúpalakú membrán. A külső felületét bőrös epitélium borítja, a belső felületét pedig a középfül nyálkahártyája vonja be. A dobhártya háromrétegű: külső epitélium, középső rostos lemez (pars tensa) és belső nyálkahártyás réteg. A pars tensa adja a membrán feszességét, míg a pars flaccida a felső, lazább része. Az umbo a membrán belső középvonalbeli pontja, ahol a dobhártya a kalapács nyele (malleus) kapcsolódik.

Funkciója a hangrezgések átvitele: a dobhártya rezgéseket gyűjt össze, majd a középfülben található hallócsontokon keresztül továbbítja azokat a belső fül felé, ahol a hallás keletkezik. Ezen keresztül közvetetten részt vesz az impedance matchingnek nevezett energiaátalakításban, amely elősegíti a levegőben terjedő hang hatékony továbbítását a folyadékkel teli belső fül felé. A dobhártya hanginger elnyomásában és visszaverésében is közreműködik; reflexmechanizmus révén részben hozzájárul a hallásvédelméhez.

Klinikai vonatkozásai: a dobhártya gazdag vérellátottsága és beidegzése miatt gyulladások esetén fájdalmas lehet. Perforációja traumából, vagy középfülgyulladásból adódhat; kisebb sérülések gyakran spontán gyógyulnak, súlyosabb esetekben tympanoplasztika vagy más középfül-műtét válhat szükségessé. Otthoni vizsgálatnál az otoszkópos vizsgálat során a dobhártya állapota látható, a fényreflex és a rugalmasság alapján pedig következtetni lehet a középfül állapotára.