diszkontálási

Diszkontálás, vagy diszkontálási folyamat, a pénzügyi számítások egyik alapfogalma, amely a jövőben megfogalmazódó pénzáramlások jelenértékére történő átszámítását jelenti. Ennek során egy diszkont rátát használunk, amely a pénz időértékét és a befektetés kockázatát tükrözi. A jelenérték számítása általában PV = ∑ CF_t /(1 + r)^t, ahol CF_t a t. időszakban várható pénzáramlás, r pedig a diszkontláb. Egyszerű példával: ha 5 év múlva 1000 egység érkezik, és a diszkontláb 4%, akkor PV ≈ 1000 /(1.04)^5 ≈ 823 egység.

Több időpontban érkező pénzáramlások esetén a jelenérték összege PV = Σ CF_t /(1 + r)^t. A diszkontálást széles körben alkalmazzák a vállalati pénzügyekben és az értékelésben: beruházási projektek értékelése (NPV kiszámítása), vállalati érték becslése, vagy kötvény- és pénzügyi instrumentumok árazása. Emellett használható nyugdíjalapok, biztosítótársaságok és állami kötvényportfóliók értékelésében is.

A megfelelő diszkontlábat több tényező befolyásolja: időtáv, infláció, piaci hozam és a projekt kockázata. Gyakran a kockázatmentes ráta mellé kockázati prémium adódik, így a diszkontlábat a kockázat és a pénzáramlások bizonytalanságának függvényében választják meg. Korlátai közé tartozik a jövőbeli pénzáramlások bizonytalansága és a diszkontlábra való érzékenység, amely torzíthatja az eredményeket.

Kapcsolódó fogalmak: nettó jelenérték (NPV), jelenérték, pénzáramlások és diszkontáló faktor.