disperszióban

Diszperzió olyan jelenség, amelyben egy hullám különböző frekvenciáinak terjedési sebessége eltér. Ennek oka, hogy a közeg refrakciós indexe n(λ) függ a hullámhossztól, ezért a fázis- és a csoportsebességek is frekvenciától függenek. Ennek következtében a különböző összetevők időben elkülönülhetnek, és a pulzus vagy jel szélesedhet. A jelenség szemléltető példája a fehér fény prizmán át történő továbbhaladása, ahol a színek különválnak.

Fő típusai közé tartozik az anyagi diszperzió, amely a közeg n(λ) függéséből adódik, és a vezetői diszperzió, amelyet a hullámvezető geometriai tulajdonságai és a módok eloszlása határoznak meg (például optikai rostokban). A csoportsebesség-diszperziót (GVD) a vg = dω/dk deriválásával írják le; gyakran használt jellemzője a dispersion paraméter D, amelyet ps/(nm·km) egységben adnak meg. A pulzuskésleltetés közelítően Δt = D Δλ L, ahol Δλ a spektrális szélesség és L a távolság.

Jelentős alkalmazások közé tartozik az optikai kommunikáció és a spektroszkópia. Rostokban a diszperzió torzítja a jel időbeli formáját, ezért diszperzió-kezelést alkalmaznak. A fehér fény összetételének megőrzése érdekében is figyelembe veszik a diszperziót.

Összegzés: diszperzió általános fizikai jelenség, amely a frekvenciafüggő terjedési sebesség miatt keletkezik és befolyásolja a jel időbeli és spektrális jellegét.