differenciaküszöb

A differenciaküszöb, magyarul különbségi küszöb, a pszichofizika fogalma, amely a két egymás után vagy egyidejűleg bemutatott inger között a minimális észlelhető külömbséget írja le. A differenciaküszöb az adott modalitásban (például látás, hallás, tapintás) mérve azt a legkisebb ingerváltozást jelenti, amelyet a többség vagy egy adott arányban észlel.

A legfontosabb elméleti alap Weber törvénye, amely szerint a differenciaküszöb arányos az alapinger intenzitásával: ΔI = kI, ahol ΔI a minimálisan észlelhető változás, I az alapérzékelés intenzitása, és k a Weber-féle arány. E törvény alapján a küszöbértékek általában nagyobb alapingerrel növekvő absztrakt változásokhoz kisebbnek tűnnek arányosan. Például súlyérzékelésnél a k értéke gyakran 0,02–0,03 körül van, tehát 100 g-nál a 2–3 g-os változás már észlelhető lehet.

A differenciaküszöb mérésére különböző psychofizikai módszerek léteznek, például a határok módszere (limits), az állandó ingerek módszere (constant stimuli) és a lépcsőzetes (staircase) eljárás. Ezek célja, hogy pontos ΔI értéket adjanak meg különböző ingerintenzitásoknál és modalitásoknál.

A differenciaküszöb különböző érzékelési modalitásokban változik, például látásban, hallásban, érintésben, ízlelésben és szaglásban. Gyakorlati alkalmazások közé tartozik a pszichofizika kutatása, ergonómia, terméktervezés és klinikai diagnosztika, ahol a felhasználók vagy betegek észlelési képességét értékelik és optimalizálják. A differenciaküszöb a abszolút küszöbtől elkülönítve a stimulus közti észlelhető különbség mérésére szolgál.