diagnóze

Diagnózis, vagy diagnózis, azonosítja egy betegség vagy állapot fennállását és jellegét a tünetek, a kórtörténet és a szükséges vizsgálatok eredményeinek értékelése alapján. A cél a megfelelő kezelés, a prognózis becslése és az ellátás összehangolása.

A kifejezés görög eredetű: dia- „át” és gnōsis „ismeret”. A diagnózis szó tehát a jelenségek megértésének és megkülönböztetésének folyamatát jelöli, amelyet az orvostudomány különböző területein használnak.

A diagnózis felállítása általában többlépcsős folyamat. Kezdődik anamnézissel, amely a tünetek általános képét, a korábbi betegségeket és a rizikófaktorokat gyűjti össze. Ezt követi a fizikális vizsgálat. A folyamatot kiegészítik laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások és egyéb, célzott vizsgálatok; szükség szerint pedig differenciáldiagnózis felrajzolása és bizonyító/diferenciáló kritériumok alkalmazása. Bizonyos területeken a diagnózist klasszifikációs rendszerek segítségével pontosítják (például adott betegségek ICD/DSM- alapján).

Típusai közé tartozik a etiológiai (mi okozza), a klinikai szindróma-alapú és a differenciáldiagnózis alapján történő megközelítés. A diagnózisok értékelése során fontosak a tesztek érzékenysége és specificitása, a pozitív és negatív előrejelző értékek, valamint a lehetnek hamis pozitív vagy hamis negatív eredmények.

A diagnózis etikai dimenzióval rendelkezik: a beteg tájékoztatása, a biztonságos vizsgálatok, a betegek bevonása a döntéshozatalba és a folyamatos felülvizsgálat alapelmei szerint zajlik. Megfelelő diagnózis nélkül nem megfelelő vagy hiányos kezelés kockázata nő.