carburálás

Carburálás a vasötvözetek, elsősorban a acélok felületének keményítését célzó hőkezelési eljárás. A folyamat során a felületet karbonban gazdag környezetben melegítik, és a szén diffúziója révén a felületi réteg karbon-tartalma nő. Ennek eredményeként a felület keményebbé válik, miközben a belső mag továbbra is viszonylag lágyabb és ütésálló marad.

A carburálásnak több típusa létezik, például gázos, folyékony sós, illetve vákuumos technikák. A melegítés általában 900–980 °C környékén történik gáz- és vákuumos carburálásnál, míg a sós fürdőzés magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten zajlik a használt technológiától függően. A szénforrás lehet szénhidrogén tartalmú gáz, sós vagy porózus szénanyag. A diffúzió során a felületi réteg karbon-tartalma a maghoz képest nagyobb, és a cél a kellően mély, meghatározott vastagságú karbon-kazetta létrehozása.

A carburált alkatrészeket gyakran megpácolják vagy kimennek gyorsen kioltásra (quenching), majd temperálják a túlzott merevség és repedésveszély mérséklése érdekében. A folyamat során gyakran figyelembe veszik a carbon-potenciált, a mélyebb esetmélységet és a felület-hardness-tartományokat, amely jellemzően 55–60 HRC környékére, míg a belső mag alacsonyabb lehet.

Gyakori alkalmazások közé tartoznak a fogaskerekek, vezérműtengelyek, hajtócsapágyak, gyorsítók és szerszámok, ahol a kopásállóság és a megmunkálhatóság kompromisszumát szükséges elérni. Műanyagokkal és könnyűötvözetekkel szemben gyakrabban alkalmazzák acélokra, ahol a felületi keménység növelése fontos.