calciumcsatornablokkolók

Calciumcsatornablokkolók (calcium channel blockers, CCB-k) olyan gyógyszercsoport, amely megakadályozza a feszültségfüggő kalciumcsatornák, elsősorban az L-típusú csatornák működését a szívizomban és érrendszeri simaizomban. A kalcium beáramlásának gátlásával csökken a sejtek kalciumszintje, ami vasodilatációt okoz a vascularis simaizmokban és csökkenti a szívizom kontrakciós erejét és a vezető képességet.

A CCB-k két fő csoportba sorolhatók: dihidropiridinok (DHP) és nem dihidropiridinok (nem-DHP). DHP-ként például amlodipin, nifedipin és felodipin a fő hatásukban artériás vasodilatációt idéznek elő; nem-DHP-ként pedig verapamil és diltiazem hatnak mind a szívre (vezetés és aritmiák), mind kismértékben az érfalra.

Fő alkalmazási területek közé tartozik a hipertónia kezelése, stabil és vasospasztikus angina pectoris, valamint bizonyos supraventricularis aritmiák esetén a szívfrekvencia kontrollálása. Néhány CCBt, például amlodipint és felodipint, alkalmaznak szívelégtelenségben szenvedő betegeknél is kombinált terápia részeként, míg a verapamilt gyakran használják migrén profilaxisában is.

Mellékhatások közé tartozik az oedema, fejfájás, flush és hipotenzió. A verapamillal és diltiazimmel kapcsolódó lehet a szívvezetési zavarok kockázata, és kölcsönhatásba léphetnek a β-blokkolókkal vagy CYP3A4-inhibitorokkal/dinamikával, ami fokozott hatást okozhat más gyógyszerekre. Bizonyos állapotokban kontraindikált vagy óvatosan alkalmazandó a CCB-k használata.