bizonyítást

Bizonyítást a magyar nyelvben a bizonyítás nevű főnév accusative (tárgyeset) formája. A bizonyítás a valaminek az igazolását vagy megállapítását jelenti: a tény vagy állítás alátámasztásának aktusa és eredménye egyaránt értelmezhető alapon. A szó a mindennapi nyelvben is gyakran előfordul, és különböző területeken eltérő jelentést hordozhat, mindazonáltal közös a fogalmi lényege: a bizonyítás a bizonyítandó állítás megalapozott igazolása.

A bizonyítás különösen fontos a matematikában és a formális logikában. Itt a bizonyítás egy olyan érveléssorozat, amely kiinduló axiómákból és korábban igazolt tételekből vezeti le egy tétel igazságát. A bizonyításnak szigorúnak és teljesnek kell lennie a megadott formális rendszer keretein belül. Gyakran használják a kifejezést a konkrét bizonyításra is, például: „A bizonyítást bemutatták.”

Jogban és igazságügyi eljárásokban a bizonyítás mint folyamat értelmezhető: az eljáró felek a tények alátámasztására bizonyítékokat és érveket terjesztenek elő. A bizonyítékok pedig az egyes tények bizonyítását szolgáló konkrét elemek (olyan adatok, dokumentumok vagy szemtanúvallomások), amelyek a claim alátámasztását segítik. Ez a megkülönböztetés gyakran színt vall a voltaképpeni igazolási folyamat és az azt támogató evidenciák között.

Etymológia szerint a bizonyítás a bizonyítani igéből származik, az -ítás képző pedig a cselekvés vagy eredmény nevét adja. A fogalom rokon kifejezései közé tartozik a bizonyíték, a bizonyítható és a bizonyíthatóság.