biogeográfiában

Biogeográfia a föld élővilágának térbeli eloszlását és ezek változásait vizsgáló tudományág. Célja megérteni, hogy miért találhatók bizonyos fajok bizonyos területeken, hogyan alakítják a környezeti tényezők és a történelmi események a mintázatokat, és hogyan változnak ezek a mintázatok időben. A kutatás érinti a fajok elterjedését, ütemét és korát, a fajok kapcsolatrendszerét és a biotopok szerkezetét.

Történeti áttekintésében a biogeográfia gyökerei a felfedezések korába nyúlnak, a Humboldt-féle megfigyelések és a későbbi Darwin–Wallace gondolatok hozzájárultak a területi mintázatok megértéséhez. A hagyományos megközelítés a fajok elterjedésének és a földrajzi régióknak a térképezésére összpontosított, míg a modern irányzatok közé tartozik a filogeográfia, a paleobiogeográfia és a számítógépes modellzés. A sziget- és kontinensbiogeográfia például a MacArthur–Wilson elmélet alapján vizsgálja, hogyan függ a fajgazdagság az islandikai távolságtól és mérettől.

Módszertanában szerepelnek a terepi felvételek, a taxonómiai és genetikai adatok integrálása, valamint a GIS-alapú térképezés és a fajok jelenlegi és historikus eloszlásának modellezése. A biogeográfia elválasztható térbeli diskurzusokra, mint a klímaváltozás hatásainak vizsgálata, élőhelyfragmentáció és a fajok közötti kapcsolatok elemzése.

Alkalmazásai közé tartozik a biodiverzitás megőrzése, a védősávok és hotspotok azonosítása, invazív fajok kezelése, valamint a történeti környezetváltozások előrejelzése a jövőbeli biodiverzitásra nézve.