bifokális

Bifokális lencsék alatt olyan szemüveglencséket értünk, amelyek egy lencsében két különböző fókuszt tartalmaznak. A klasszikus felépítésben a lencse felső része a távoli látásra van igazítva, az alsó rész pedig a közeli nézéshez, például olvasáshoz. Így a viselő könnyen vált a távoli és a közeli nézés között anélkül, hogy szemüveget cserélne.

A bifokális lencsék története a 18. század végéhez kötődik; Benjamin Franklin nevét szokták hozzáfűzni, aki egy lencsében egyesítette a két fókuszt. A korai darabok általában egy látható vízszintes vonallal elválasztották a zónákat. Azóta megjelentek a vonalmentes megoldások, a progresszív vagy multifokális lencék, amelyek fokozatosan változtatják a fókuszt, míg a hagyományos bifokál továbbra is elérhető maradt.

Jellemző tervezési variánsok közé tartozik a lineárisan elválasztott, két zónás megoldás, ahol a felső rész a távoli, az alsó a közeli nézést kezeli. Az anyag lehet edzett üveg vagy műanyag (általában polikarbonát). Előnyei: egyszerű és költségtakarékos megoldás presbyopia esetén; jól illeszkedik a hagyományos szemüvegkeretekhez. Hátrányai: a vonal mentén előforduló képugrás és a korlátozott köztes látótér; a modern progresszív lencék gyakran kényelmesebbek és szélesebb látóteret biztosítanak.

Bifokális kontaktlencsék is elérhetők, ahol két zóna van egy lencsén; ezek viselése speciális utasításokat igényelhet, és a presbyopia kezelésére szolgálnak azoknál, akik szemüveg nélkül szeretnék a kétfókusz-ellátást.