beszédküszöböt

Beszédküszöb a hallásrendszer azon minimális hangnyomásszintje, amely mellett a beszéd észlelhető vagy megérthető. Két összefüggő fogalom használatos: a beszédészlelési küszöb (SDT) és a beszédmegértési küszöb (SRT). Az SDT a legkisebb hangerő, amelynél a beszédészlelés biztosítható; az SRT pedig a legkisebb hangerő, amelynél a beszéd 50%-os megértése lehetséges. Mindkét küszöb vizsgálható nyugalmi állapotban, illetve zaj között is, és gyakran dB HL-ben adják meg.

Az SRT-t általában spondaikus szavakkal mérik, és az eredményt olyan hangerőben adják meg, amelynél a halló a beszédet 50%-ban megérti. A mérés a hallásdiagnosztikában kulcsfontosságú: segít a halláskárosodás mértékének becslésében, a hallókészülék-beállításban, illetve a rehabilitáció tervezésében. Az SDT és az SRT a beszédértés vizsgálata különböző aspektusait tükrözik.

Értékelés és összefüggések: az SRT gyakran összhangban van a PTA-értékkel (az 500, 1000 és 2000 Hz átlagával). Környezeti tényezők, nyelvi-kognitív képességek és figyelem is befolyásolhatják az eredményeket. Fontos megjegyezni, hogy a beszédküszöb nem feltétlenül adja meg a mindennapi beszéd megértését zajos környezetben; ezért gyakran végeznek beszédértési teszteket zajban is.