behelyezéstípusúak

Behelyezéstípusúak egy nyelvtudományi fogalom, amely olyan morfológiai jelenségeket ír le, amelyek során egy beillesztett szegmens a szótő belsejébe kerül. A beillesztés itt nem csupán a szó elejére vagy végére történő kapcsolódást jelenti, hanem a host morféma belsejében történő elhelyezést. E jelenség gyakran infixálási jelleggel kapcsolható össze, de a kulcsfogalom az, hogy a beillesztés a belső szövetben történik.

A behelyezéstípusúak a morfológiai rendszerek széles körében előfordulhatnak, és a typológiai nyelvészetben a be-ágyazott vagy belső morfémák kategóriájába tartoznak. Az osztályozás során fontos szempont a beillesztett egység helye a gyökérben, funkciója (például igei aspektus vagy szóalaptól való deriváció), valamint a kapcsolódó fonológiai alkalmazkodás (hangsor- vagy magánhangzó-harmonizáció).

Jellemzően a behelyezéstípusú morfémák belső pozíciókhoz kötődnek, és a morfológiai változásokhoz viszonylag szigorú szabályrendszer társulhat. A példák nyelvek között változnak: egyes nyelvek rendszeresen alkalmazzák az ilyen beillesztéseket, míg mások kevésbé vagy egyáltalán nem. A fogalom hasznos a morfológiai és történeti kutatásokban, hogy különbséget tegyenek a beillesztésen alapuló szerkezetek és a külső affixáció között.

Összegzésként a behelyezéstípusúak olyan morfológiai jelenségek, amelyek belső beillesztést írnak le a szótőbe vagy gyökérbe, és amelyeket a nyelvi typológiában az infixálás és más belső kapcsolódási formák sűrítésében használják. See also: infixáció, morfológiai typológia, affixáció.