banknóta

A banknóta, vagy bankjegy, a hivatalos készpénz formája, amelyet egy ország központi bankja bocsát ki és törvényes fizetőeszközként elismer. A banknóták a mindennapi fizetések kulcsfontosságú eszközei, és a készpénzforgalom alapját képezik a gazdaságban.

Történelem: a bankjegyek elődei a kereskedelmi bankok által kibocsátott ígérvények voltak; a 19. században a központi bankok átvették a kibocsátás jogát, és a bankjegyeket fiat valutaként kezdték használni. Ma a legtöbb országban a bankjegyek nem arany- vagy devizabeállítású tartalékkal rendelkeznek, hanem az állam által garantált fiat pénzként funkcionálnak.

Kibocsátás és megjelenés: a bankjegyeket a jegybank bocsátja ki, címletekben, amelyeket a nemzeti jelképek, történelmi alakok vagy kulturális motívumok díszítenek. Anyaguk lehet pamut-alapú papír vagy polimer; a tervezés során figyelembe veszik a méretet, a formát és a könnyű beazonosíthatóságot.

Biztonság és ellenőrzés: a modern bankjegyek számos védelmi elemet tartalmaznak, például vízjelet, hologramot, mikroírást, iránymintákat és optikailag változó tintát; a polimer jegybankjegyek továbbfejlesztett tartósságot nyújtanak. A hamisítás elleni küzdelem folyamatos fejlesztést igényel.

Jogállás és használat: banknóták jogilag kötelező fizetőeszközök; elfogadásuk a fizetési rendszer része. A jegybank felel a kibocsátásért, a nyilvántartásért, a cseréért és a visszavonásért, és idővel egyes címleteket kivonnak a forgalomból.