balusztrádokkal

Balusztrádok olyan korlátelemek, amelyek a lépcsők, erkélyek és egyéb felületek szélét határolják, miközben a biztonságot és az esztétikai értéket szolgálják. A rendszer központi eleme a felső korlát vagy fogantyú, amelyet a függőleges balusztrádoknak nevezett oszlopok támasztanak alá, gyakran kiegészítve egy alsó sávval vagy támasztó elemmel. A kivitelezés sokféle stílusban elérhető, a minimalista geometrikus formáktól a történeti mintázatokat követő díszítésig.

Történetileg a balusztrádok megjelenése az ókori építészetig nyúlik vissza, a görög és római korokban is alkalmaztak alapvető korlátelemeket. A reneszánsz, barokk és klasszicizmus idején a balusztrádok nemcsak a biztonságot, hanem a szemléltető arányokat és a díszítő részleteket is szolgálták. Az ipari forradalom után megjelentek a masszívabb vasból vagy ötvözetekből készült változatok, a 20. századtól pedig a rozsdamentes acél, alumínium és különböző műanyag-kompozitok váltak általánossá.

Anyagukat tekintve a balusztrádok készülhetnek kőből (például gránit vagy márvány), fából, vasesz vagy acélszerkezetekből, illetve különféle kompozitokból. Telepítésüknél a magaságszabályozás, a nyílások közötti távolság és a rögzítés módja gyakran helyi előírásokhoz kötött, hogy megfeleljenek a biztonsági és esztétikai követelményeknek. A mai gyakorlati megoldások között a funkcionalitás és a küllem harmonikus együttműködésére törekednek, legyen szó belső vagy külső terekre vonatkozó alkalmazásról.