autofókusz

Autofókusz (AF) a fényképezőgép vagy videókamera által automatikusan beállított élesség. Célja, hogy a kiválasztott fókuszpont vagy terület minél élesebb legyen a felvételen anélkül, hogy manuálisan kellene állítani az élességet.

Működése: Az AF a tárgy élességének meghatározásával és a lencse elemeinek finomhangolásával hozza létre a kívánt élességet. Két alapvető megközelítés létezik: fázis-észlelés (phase-detection), amelyet a DSLR-ekben és egyes szenzoros rendszerekben alkalmaznak, és kontraszt-észlelés (contrast-detection), amely a képérzékelő adatait felhasználva keresi a legnagyobb kontrasztot. Modern rendszerek hibrid AF-et is használnak, amely mindkét módszert ötvözi a gyorsabb és pontosabb fókusz érdekében. A fókuszpontok kijelölése lehet manuális, és a téma követése (tracking) igyekszik fenntartani az élességet mozgó tárgyaknál is. A fejlettebb rendszerek arc- vagy szemkövetést, illetve állatok felismerését is alkalmazhatják.

Módok és viselkedés: Az AF-kontrollt gyakran két alapvető módban használják: egyszeri AF (Single AF), amelynél a fókusz rögzül a kioldás vagy a felvétel elkészítése után, és folyamatos AF (Continuous AF), amely a mozgó tárgyak esetén is igyekszik fenntartani az élességet. Bizonyos rendszerek automatikusan a legmegfelelőbb fókuszpontot és követést választják, például arc- vagy szemkövetést.

Korlátok és kalibráció: Gyenge fényben vagy alacsony kontrasztú felületeknél az AF nehezebben indul. Nagy mozgás vagy rendkívül kis mélységélesség esetén is előfordulhat, hogy az élesség nem optimális. Egyes DSLR-eknél és objektíveknél lehetséges az AF mikroállítása (AF mikro-kalibráció) a pontos összhang érdekében. A modern kamera-ökoszisztémákban általában elég megbízható, de manuális élességállítás továbbra is hasznos lehet speciális körülmények között.