anyagveszteséget

Az anyagveszteség a rendszerben bekövetkező anyag mennyiségének csökkenését jelenti. Oka lehet többféle: kopás vagy erózió (fémek vagy más anyagok felületének fizikai lekoptatása), korrózió (kémiai vagy electro-kémiai reakciók miatt történő anyagkibocsátás), párolgás vagy diffúzió (anyagok elvesztése a környezet felé), oldódás vagy kioldódás, szivárgás vagy szállítás közben bekövetkező veszteség, illetve olyan reakciók, amelyek a kiinduló anyagokat végleg eltávolítják a rendszeren belül.

Kifejezése és mérése szerint a veszteség lehet abszolút (pl. kilogramm per időegység vagy kilogramm összes elveszett anyag) vagy relatív (például a kezdeti tömeghöz viszonyított százalék). Az anyagegyenleg szempontjából a nettó anyagveszteség a kezdeti készlet és a végső készlet közötti különbséggel írható le, és segít meghatározni a hatásokat a folyamatokra és a gyártási hatékonyságra. A mérés gyakran gravimetriai, tömegméréssel vagy komponensek anyagáramának nyomon követésével történik.

Fontos a kontextus: az anyagveszteség befolyásolja a gazdaságosságot, a biztonságot és a környezeti kockázatokat. A mérnöki tervezés és a minőségbiztosítás során így gyakran cél a veszteségek minimalizálása, például jobb anyagválasztással, felületkezeléssel, szigeteléssel vagy hatékonyabb folyamatirányítással.