anyagjellemzésre

Az anyagjellemzés olyan tevékenységek összessége, amelyek során egy anyag fizikai, kémiai, mikrostruktúrális és teljesítményjellemzőit meghatározzák és értelmezik. A cél lehet a megfelelőség igazolása, anyagválasztás támogatása, gyártási folyamatok fejlesztése, minőségbiztosítás és hibaelemzés.

A jellemzők csoportosítása szerint beszélhetünk mechanikai, fizikai, kémiai, mikrostruktúrális és felületi tulajdonságokról. Mechanikai jellemzők közé tartozik a szilárdság, keménység, ductilitás, törésellenállás és fáradékonyság. Fizikai jellemzők például a sűrűség, hővezetés, hőkapacitás és elektromos/mágneses tulajdonságok. Kémiai jellemzők az összetétel és korrózióállóság; mikrostruktúrális elemzések a szemcseméret, fázisszététel és porozitás.

Az anyagjellemzés történhet destruktív és nem destruktív megközelítésben. Destruktív vizsgálatok példái: húzó-teszt, ütésvizsgálat, keménységmérések és termikus analízis (DSC, TGA), valamint a mikrostruktúra feltárása mintavétel után. Nem destruktív módszerek közé tartoznak az ultrahangos vizsgálat, radiográfia és más NDT-technológiák, továbbá a felületi és térfogati tulajdonságokra alkalmazott eszközök, például optikai és elektronmikroszkópos vizsgálatok (SEM/TEM), EDS vagy XRD, XRF, FTIR és Raman-spektroszkópia, illetve porozitásmérés (BET, Hg-porozitás).

A mérés folyamata általában mintavételt, mintavétel-előkészítést, kalibrációt, mérési bizonytalanságok értékelését és adatelemzést foglal magában. Szabványok és útmutatók pl. ISO, ASTM és EN keretet adnak a módszerekhez és az adatközléshez. Az anyagjellemzés elengedhetetlen eszköz a kutatásban, a fejlesztésben és a minőségbiztonosságban.