antennával

Az antenna olyan eszköz, amely elektromágneses energiát sugárzóhullámokká alakít át, illetve az ellenkező irányban fogadja azokat, hogy a jel a vezetékes áramkörbe jusson. A szabad téren végzett működés során az antenna a sugárzás mintázatával, impedanciájával és polarizációjával határozza meg a jel hatékonyságát. A hatékony működéshez az antenna és a vevő- vagy adó-vevő rendszer közötti impedancia-illesztés szükséges, gyakran matching hálózatok alkalmazásával.

Az antennák típusai közé tartoznak a dipól- és monopólantenna, a Yagi-Uda, a log-periódikus, a parabolikus tál, a spirális és a patch antenna. Vannak irányított típusú antennák (például Yagi vagy parabolikus) és omnidirekcionális típusúak (például dipól). A méret és a geometria a kívánt frekvenciasávhoz igazodik: a rezonancia és a nyereség alapvetően a hossz és a forma eredménye.

Fő tervezési szempontok közé tartozik a frekvencia és a méret összefüggése: egy dipól például félhullámú hosszú. Az impedancia-illesztést szabványos értékekhez igazítják (általában 50 ohm vagy 75 ohm). Polarizáció lehet lineáris vagy körkörös. A sávszélesség és a nyereség határozza meg, mennyire hatékony a vétel vagy adás. A környezeti feltételek és a rendszerszintű követelmények alapján igazítani kell a csatolást és a földelést.

Alkalmazások közé tartozik a televíziós és rádiós vétel és adás, a mobil- és Wi-Fi hálózatok, a műholdas kommunikáció, a radar és navigációs rendszerek, valamint a közlekedési és védelmi rendszerek. Telepítésük lehet kültéri vagy beltéri, toronyra vagy építményre szerelve, horizontális vagy vertikális elrendezésben.

Telepítés és karbantartás: a megfelelő lefedettség érdekében figyelni kell a hely és a magasság kiválasztását, kerülni a visszaverődések és zavaró tárgyak hatását. Villámvédelmet és földelést alkalmaznak, és be kell tartani a frekvenciasávokra vonatkozó jogi szabályozásokat és engedélyeket.