amplitúdóról

Az amplitúdó egy ismétlődő jel vagy rezgés legnagyobb kitérése a nyugalmi állapothoz képest. Hullámoknál és rezgésekben az amplitúdó a jel vagy a mozgás maximális elmozdulását jelenti. Az amplitúdó nem ugyanaz, mint a frekvencia vagy a fázis; ezek a jellemzők együtt írják le a hullámviselkedést.

Matematikai alap: egy tipikus szinuszos hullámra x(t) = A cos(ωt + φ) írható fel, ahol A az amplitúdó, ω az angularis frekvencia és φ a fázisszög. Az amplitúdó lehet csúcsérték (peak amplitude) A, illetve a jel mérésében gyakori a peak-to-peak amplitúdó, amely 2A. Szinuszos jel esetén az effektív (RMS) amplitúdó Arms = A/√2.

Energia és teljesítmény: általánosságban az energia vagy az átadott teljesítmény arányos a amplitúdó négyzetével; nagyobb amplitúdó nagyobb energiaáramlás. Hang- vagy hangnyomás-szinten a mért mennyiség gyakran a nyomás amplitúdójával kapcsolatos, például a hangnyomás amplitúdója Pa-ban, és ezt skálázzák decibelben referenciával.

Mérési és alkalmazási szempontok: az amplitúdó megállapításakor fontos tisztázni, hogy csúcsérték, RMS vagy peak-to-peak értékről van-e szó. Az amplitúdó a jel modulációjában is kulcsszerepet játszik: amplitúdó-moduláció (AM) során az üzenet az amplitúdó időbeli változásával kerül ábrázolásra. Az amplitúdó tehát a rezgések, hullámok és elektromágneses jelenségek alapvető jellemzője, amely a közeg és a mérési cél szerint különböző egységekben értelmezhető.