alárendeltség

Alárendeltség a mondattanban olyan mondatrész vagy szerkezet, amely egy mellékmondatban felfoghatóan a főmondat jelentését tölti ki vagy pontosítja. A mellékmondat önállóan nem feltétlenül ad ki egészeket, hanem a főmondat részévé válik, így a mondat teljes értelme a két rész egységében alakul ki.

A mellékmondatok három fő csoportja a nyelvészetben általában a következőképpen különíthető el:

- Főnévi alárendelő mellékmondatok: a mellékmondat főnévi szerepet tölt be, és lehet alany, tárgy vagy állítmány-kifejező. Például: „Azt mondta, hogy eljön.” vagy „Kíváncsi vagyok, hogy mi történt.”

- Határozói mellékmondatok (adverbialok): azok a mellékmondatok, amelyek időt, helyet, okot, célt vagy feltételt adnak meg. Például: „Ha esik az eső, otthon maradunk.” vagy „Mivel fáradt volt, lefeküdt.”

- Viszonyító vagy relatív mellékmondatok: módosítanak egy főnévet a mondatban, gyakran kapcsolószavakkal vagy viszonyító névmásokkal. Például: „A férfi, aki ott áll, az öcsém.” vagy „A ház, amely régi."

A mellékmondatokat általában vesszővel választják el a főmondatuktól. Az alárendeltség és a koordináció közti különbség: alárendelt mondat függ a főmondattól, míg a koordinált mondatrészek önállóan is önálló jelentéssel bírhatnak. Alárendeltség maximálja a mondat összetettségét és árnyaltabb jelentéseket tesz lehetővé.