alvásébrenlét

Az alvásébrenlét a tudatosság átmeneti állapota, amely a mély alvás és az ébrenlét határán jelentkezik. A kifejezés általában a lefekvés előtti hipnagogikus élményekre és az ébredés környéki hipnopompiás jelenségekre utal. Ebben az időszakban a személy öntudata részben az álomvilág részben a környezet felé fordul, és a tapasztalatok gyakran rövidek és intenzívek.

Jellemző megélések közé tartozik a vizuális vagy hallási jelenségek rövid, álomszerű képei, gyakran érzelmileg erősen telítve; előfordulhat részleges vagy teljes lucid élmény; a valóságérzet átmenetileg torzulhat. Bizonyos esetekben a jelenség alvásparalízissel járhat, amely bénultság- vagy súlyos nyugtalanság-érzéssel kísérheti az átmenetet.

Előfordulása különösen gyakori alvásdepriváció, stressz, szabálytalan alvásritmus, vagy bizonyos alvászavarok (például narcolepszia) hátterében, de egészséges embereknél is előfordulhat.

Neurobiológiai szinten az alvásébrenlét az ébresztő és alvást fenntartó rendszerek közötti dinamikus kölcsönhatás eredménye. Lefekvéskor a EEG-ben a theta-hullámok megjelenése, a thalamocorticalis hálózatok átmeneti reorganizációja és a szenzoros bemenet ideiglenes szűrése játszik szerepet. A tapasztalatok modalitása a tudatállapot folytonos módosulásának következménye lehet.

Jelentősége leginkább abban van, hogy a mindennapi élet része lehet, és bizonyos esetekben inspirációt nyújthat kreatív tevékenységekhez. Ha az átmeneti állapot hosszabb ideig fennáll, gyakran zavarja az alvást vagy okoz distresszt, ezért orvosi értékelés javasolt, különösen alvásparalizis vagy ismétlődő parasomniák esetén.