allofónként

Allofónként azt a fonológiai elvet jelentő fogalmat jelenti, hogy egy phonéma adott környezetben különböző artikulációkban valósulhat meg. Ezeket az artikulációkat allofónoknak hívjuk: fonetikailag eltérő, de a jelentésben és a nyelvi rendszerben egymással felcserélhetetlen megnyilvánulások, amelyek nélkülözhetik a változtatást. Ezt a megvalósulást a környezet határozza meg vagy a nyelvi szabályrendszer, ezért gyakran a beszédhelyzetek alapján jól előre jelezhető.

Két fő eset létezik. A környezetfüggő allofónok, vagyis amikor az adott környezetben mindig ugyanazt az allofónt használják, és a különbség nem vezet más jelentéshez (complementary distribution). A másik pedig a szabad variáció, amikor ugyanabban a környezetben több allofón is előfordulhat, és a beszélő választása nyelvileg nem jelentéskritikus.

Példák. Az angol /p/ hangsúlyos kezdetű szavaknál gyakran [pʰ] aspirált hang, míg a szó középső vagy csoportos kezdeteiben [p] aspiráció nélkül jelenhet meg – ez környezetfüggő allofónias példája. Egy másik klasszikus példa az intervokális pozíciókban előforduló [ɾ] hang, amely a /t/ vagy /d/ hang intervokális realizációja lehet például a water vagy little szavaknál; itt ugyanaz a phonéma más-más artikulációt vesz fel.

Az allofónkénti megvalósulások elemzése ezért alapvető eszköz a fonológia és a fonetika kapcsolatának megértéséhez, a nyelvek hangrendszerének leírásához és a nyelvtanításhoz.