alaptípusú

Az alaptípusú kifejezés a számítástechnikában a beépített, primitív adat­típusokra utal. Ezek olyan típusok, amelyeket a programozási nyelv közvetlenül biztosít, és amelyek mérete és reprezentációja általában a nyelv szabványában van rögzítve. Az alaptípusú típusokat általában nem használjuk közvetlenül összetett adatstruktúrák részeként, hanem önálló alapvető elemekként értelmezzük; a nyelv későbbi konstrukcióival együtt használhatóak, de alapvető műveletekkel és egyszerű memóriakezeléssel rendelkeznek.

Gyakori példák közé tartoznak az egész számok (előjeles és előjel nélküli), a logikai értékek, a lebegőpontos számok és a karakterek. A konkrét méret és reprezentáció nyelvenként és platformonként változik; egyes nyelvek 8, 16, 32 vagy 64 bitet használnak az alaptípusokra. Az alaptípusú típusok általában gyorsabb műveleteket tesznek lehetővé, és egyszerűbbek a memóriakezelés szempontjából, ami alapot ad a hatékony végrehajtásnak és a típusbiztonságnak.

Használatuk oktatási és nyelvtervezési kontextusban kiemelt jelentőségű: a fejlesztők alaptípusú változókat deklarálnak alapvető adatok tárolására, és ezek köré építik a további adatszerkezeteket és programlogikát. Ezen típusok definiálása és kezelése gyakran meghatározza a nyelv típusrendszerének működését és a teljes programozási modell alappilléreit.