adattípusok

Adattípusok a számítógépes programozás alapfogalmai, amelyek meghatározzák, milyen értékek tárolhatók egy változóban, és milyen műveletek értelmezhetők rajtuk. Egy adott nyelv szerint az adattípus megadja az érték memória-elfoglalásának méretét és formáját, valamint a vele végzett műveletek kompatibilitását és korlátozásait.

Általában két nagy csoportot különböztetünk meg: primitív (alap) típusok és összetett típusok. Primitív példák közé tartoznak az egész számok (például int), a lebegőpontos számok (float, double), a logikai értékek (true/false) és a karakterek. Összetett típusok közé tartoznak a tömbök vagy listák, a rekordok/struktúrák, a szövegkarakterláncok, valamint a halmazok és a térképek (asszociatív tömbök).

A típusok kezelése szorosan összefügg a típusbiztonsággal és a konverziókkal. Sok nyelvben a változók típusát fordításkor vagy futás közben ellenőrzik, míg mások dinamikusan típusosak. A konverzió lehet implicit (automatikus) vagy explicit (például típuskonverzióval vagy kasztolással). A típusok közötti műveletekhez gyakran szükség van megfelelő konverziókra annak érdekében, hogy elkerüljék a típushibákat.

Érték-típusok és referencia-típusok megkülönböztetése segít megérteni, hogyan viselkedik egy változó értéke másolásakor vagy hivatkozásának megosztásakor. A legtöbb nyelv lehetővé teszi a különböző adattípusok kombinálását és a típusbiztonság fokozását generikus megoldásokkal vagy típusokkal kapcsolt konstrukciókkal. Összességében az adattípusok kiválasztása és kezelése alapvető a megbízható és hatékony programok megvalósításához.