adatmodellben

Adatmodellben a fogalom a szervezet információs rendszerében használt adatok szerkezetének és a közöttük fennálló szabályoknak a formális leírását jelenti. Egy adatmodell megfogalmazza, hogyan tárolhatók, kaphatók vissza és módosíthatók az adatok, miközben megőrzi az adatok közötti összefüggéseket és korlátozásokat. A modell alapegységei általában az entitások, az attribútumok és a kapcsolatok, amelyek segítségével leírhatók a vállalati fogalmak és azok viszonyai. Az entitás olyan tárgy vagy fogalom, amelyről adatokat őrzünk; az attribútum egy entitás jellemzője; a kapcsolat pedig entitások közötti összefüggést reprezentál, amelyet gyakran kardinalitással és kapcsolattípusokkal (például 1:1, 1:N, N:M) is kifejeznek. Elsődleges és idegen kulcsokkal segítik az egyedi azonosítást és az összekapcsolásokat.

Az adatmodellezés több szinten zajlik: koncepcionális szintén a vállalati szemléletet tükrözi és technológiától független leírást ad; logikai szint a szerkezetet részletezi relációs vagy más modellben, technológiafüggetlen módon; fizikai szint pedig a konkrét adatbázis-kezelő rendszerben történő megvalósítást írja le. Gyakoribb formák közé tartozik az ER-modell és az UML osztálydiagramok, illetve a relációs modell, amely táblákban gondolkodik.

Az adatmodellekben fontosak a normalizáció és az integritási szabályok, amelyek a redundanciát és az adatintegritást kezelik. Bizonyos helyzetekben alkalmazható denormalizáció a teljesítmény javítására. Metadata és üzleti szabályok egészítik ki a modellt, lehetővé téve az adatok jobb érthetőségét, karbantarthatóságát és újrafelhasználhatóságát. Előnyei közé tartozik a konzisztencia és az egyszerűbb adatmódosítás, míg kihívások a változáskezelés, a skálázás és a komplexitás megoldása.