adatdefiníció

Az adatdefiníció vagy adatdefiníciós nyelv (DDL) az informatikai rendszerekben az adatok szerkezetének és a hozzájuk tartozó szabályok leírását jelenti. Meghatározza, hogy milyen adatok hol és milyen formában tárolódnak, valamint milyen feltételek vonatkoznak rájuk.

A relációs és más adatbázis-kezelő rendszerekben az adatdefiníció a sémák definiálására szolgál. DDL parancsokkal hozunk létre, módosítunk vagy megszüntetünk struktúrákat: CREATE, ALTER, DROP. Meghatározzuk a táblákat, mezőket és az adattípusokat (például INT, VARCHAR), a null érték engedélyezését, továbbá a kulcsokat és a korlátozásokat (PRIMARY KEY, FOREIGN KEY, UNIQUE, CHECK). A sémához tartozik az adat-diktár vagy metaadat-tár, amely a struktúráról és a kapcsolatokkal kapcsolatos információkat tárolja.

Fontos szerepe van a tervezésben és az adatintegritásban. A jól megtervezett adatdefiníció segít a konzisztencián, a lekérdezések megbízhatóságán és a későbbi módosításokon. A sémákat gyakran normalizálják, hogy a redundancia csökkenjen és a kapcsolatok egyértelműek legyenek. Minden változtatás DDL végrehajtásával történik, és hatással lehet a meglévő alkalmazásokra.

Más kontextusban is beszélhetünk adatdefinícióról, amennyiben programozási nyelvekben deklarálunk adatstruktúrákat vagy rekordokat. Ezek a deklarációk leírják a típusokat és a memóriabeli felépítést, és lehetővé teszik a típusbiztonságot.