Világliteratúra

Világliteratúra olyan irodalomtudományi koncepció és irodalmi mező, amely a különböző nyelvekben írt művek globális környezetben való megjelenésével, terjedésével és egymásra hatásával foglalkozik. A központi figyelem a fordításokon keresztüli elterjedésre, az olvasóközönség kiterjesztésére, valamint a kultúrák közötti interakciók vizsgálatára irányul.

Historikusan a világliteratúra gondolata Johann Wolfgang von Goethe 1827-es kifejezésében gyökerezik, aki a fordítások és a különböző népek könyveinek cseréjét tekintette a nyelvek összefonódásának eszközének. A 19. és a 20. században a gyarmati korszak, a nemzetközi irodalmi forgalom és a fordítások növekedése alakította a globális irodalmi térképet, amely a nemzeti irodalmak közötti kapcsolatok vizsgálatát is előtérbe helyezte.

Az utóbbi évtizedekben a világliteratúra kerete kibővült a posztkoloniális és transznacionális irodalomelméletek által, hangsúlyt kapott a periférikus irodalmak olvasatainak és a fordítások politikája. A forrás- és recepciókutatások kiemelten foglalkoznak azzal, hogyan formálják az olvasókhoz való hozzáférést a fordítások, kiadói gyakorlatok és médiaplatformok.

Viták folynak a canonicitás, a nyelvek közti reprezentáció igazságossága és a kultúrák közti energiák dinamikája körül. A világliteratúra nem egységes kanon, hanem összetett, polycentrikus hálózat, amelyben a művek több nyelvi és kulturális szövetben élnek tovább.

Ma a világliteratúra vizsgálata magában foglalja a digitális kiadási rendszert, az olvasói közönségek globális elérését és a diaspora-irodalom szerepét. A tanulmányok gyakran egy-egy művet nemcsak nemzeti, hanem világkoordinátában értelmezik, megkérdőjelezve a nemzetállami keretek korlátait.

Összefoglalva a világliteratúra nemcsak a szövegek nemzeti hátterének összefüggéseit tárgyalja, hanem a fordítás, a recepció és médiaplatformok hálózatán keresztüli globális dinamikáit is vizsgálja.