Vaubanstílusú

Vaubanstílusú (Vauban-stílusú) kifejezés a Sébastien Le Prestre de Vauban francia katonamérnök által kidolgozott erődítési és katonai építészeti elvekre utal. Vauban a 17–18. század fordulóján Louis XIV hadműveleteinek mérnökeként dolgozott, és az ő tervei, módszerei kiszorították a korábbi, középkori jellegű erődítéseket. A Vauban-stílusú megközelítés Európa-szerte elterjedt hatásokat gyakorolt a városi és vidéki erődítések tervezésére, és hozzájárult a modern erődítés kialakulásához.

Jellemző elemei közé tartozik a csillag- vagy sokszögletes alakzatokra épülő falrendszer, amelynek végső célja a védelem maximalizálása a tüzérség tűzével szemben. Kulcsszerepet kapnak a bastionok, a glacis előtti lejtős védőterületek, valamint a ravelinok és lunetták, amelyek a támadók előrenyomulását nehezítik. A rendszer gyakran alkalmazott elemei közé tartozik a kapuk és útvonalak szigorúan szervezett hálózata, a föld- és földmedence megoldások, valamint a fedett lövészárkok. Vauban emelte a mérnöki tervezés fontosságát, a frontok és belső védőövezetek gondos elrendezését, továbbá a hosszú ostromokra való felkészülést és a terep adottságainak kihasználását.

A Vauban-féle erődítési alapelveket a 17–18. században széles körben alkalmazták Európában, és a későbbi hadtörténetben is hatással voltak. 2008-ban a Vauban-fortifikációk felkerültek az UNESCO világörökségi listájára, elismerve számukra a mérnöki gondolkodásra és a katonai építészet fejlődésére gyakorolt jelentős hatást.