Universálok

Universálok olyan tulajdonságok vagy vonások, amelyeket több egyedi dolog megoszthat. Például a vörösség vagy az emberiesség univerzálisként beszélhető elnevezés: ezek a tulajdonságok nem köthetők egyetlen konkrét tárgyhoz, hanem közös jellemzőként írhatók le.

A filozófiában a universálok státusza évszázadokon át vitatott volt. Platónnál a Formák vagy Ideák olyan örök és tökéletes eszmék, amelyek a változó tárgyak közös tulajdonságait adja. Aristotelész ezzel szemben az immanens realizmust vallotta: a vonások léteznek a dolgokban, és nem léteznek önálló, különálló entitásként.

Középkorban a vita a realista iskola (például Aquinói Szent Tamás) és a nominalista iskola (Ockham) között folyt. A nominalisták szerint a universálok csak nyelvi kifejezések vagy gondolati fogalmak; nincs független ontológiai státuszuk. Konceptualisták pedig úgy vélték, hogy a universálok a gondolkodásban létező fogalmak.

A modern filozófiában a kérdés tovább él a nyelv- és metafizika összefüggéseiben, ahol a predikációk, az osztályozás és a tudás szerkezete vizsgálható a universálok fényében. A vitát gyakran a valóság tipusai, a sémaiválasztás és a nyelvi relatívitás keretei köré helyezik.

Összegzésként a universálok a közös tulajdonságok létezésének módját, forrását és jelentését tárgyalják, és központi szerepet játszanak a metafizikában és a nyelvfilozófiában.