UVexpozíció

UVexpozíció a szervezetet érő ultraibolysugárzásnak való kitettséget jelenti, amely elsősorban a napfényből származik, de előfordulhatnak mesterséges forrásokból is, például szoláriumokból. Az ultraviolet spektrum három fő részre oszlik: UVA (320–400 nm), UVB (280–320 nm) és UVC (100–280 nm). Az UVC nagy részben elnyelődik az ózonrétegen, ezért a felszínre leginkább UVA és UVB jut.

A UVexpozíció hosszabb távon különböző egészségügyi hatásokkal járhat. Rövid távon napégést okozhat, míg hosszabb távon hozzájárulhat a bőr fotoöregedéséhez és a bőrrák kockázatának növekedéséhez. UVA elsősorban a bőr öregedését és a kötőszövetek károsodását idézheti elő, UVB pedig DNS-károsodást okozhat, amely melanóma és egyéb bőrrák kialakulásához vezethet. Szemekben a túlzott UV-sugárzás súlyos esetekben photokeratitist vagy szürkehályog-kockázatot növelhet.

A kitettség mértékének értelmezésére az UV-index nevű nemzetközi mérőszám szolgál, amely 0-tól 11+ Igazíthatóan növekszik a sugárzás ereje. Az expozíció mértékét befolyásolja a napszak, a földrajzi szélesség és magasság, felhőzet, hó vagy víz visszaverődése.

Védelmi intézkedések közé tartozik a széles spektrumú napvédő krém használata SPF 30+ és UVA/UVB védelemmel, a rendszeres újrakenés (kb. 2 óránként), védő ruházat és UPF-minősítésű anyagok, valamint UV-szűrős napszemüveg és széles karimájú kalap viselése. Kerülhető a szolárium és a közvetlen, hosszú távú tűrés a napnál a legvetettebb időszakban. A mérsékelt, körültekintő expozíció tekintetében egyes irányelvek a D-vitamin-szintézis fontosságát is megfogalmazzák.