Tónuskezelés

Tónuskezelés a mozgás- és neurológiai rendellenességek kezelésének összefogó kifejezése, amely a túl magas (hypertonia) vagy túl alacsony (hypotonia) izomtónus normalizálására irányul. Célja a fájdalom és diszkomfort mérséklése, a kontraktúrák megelőzése, a mozgás- és járásképesség javítása, valamint a mindennapi tevékenységek önállóbb ellátása. A kezelés általában multidiszciplináris megközelítés, az egyéni szükségletekre szabott terv formájában készül.

A kezelés nem gyógyszeres megközelítései közé tartozik a célzott gyógytorna és nyújtás, a passzív és aktív mozgástartomány növelése, a helyes testtartás és pozicionálás, valamint segédeszközök használata (ortézisok, támogató eszközök). A terápia gyakran magában foglal ergoterápiát és funkcionális gyakorlást a mindennapi tevékenységek javítására.

A gyógyszeres és interventional megközelítések közé tartozik a helyileg adott botulinum toxin injekció az érintett izmokba, amely átmenetileg csökkenti az izomtónust. Szisztémás antispasztikus szerek lehetnek baclofen, tizanidin, diazepam vagy dantrolen; súlyos vagy széleskörű spasticitás esetén intrathecalis baclofen pump is alkalmazható. Ritkábban szóba jöhetnek ideg- vagy izomban végzett blokkoló beavatkozások, illetve olyan műtéti megoldások, amelyek a tónust hosszú távon befolyásolják.

Szélsőséges esetekben sebészeti beavatkozások jöhetnek szóba, például ínhosszabbítás vagy más, a mozgástartomány javítását célzó eljárások.

Az eredmények értékelése általában klinikai vizsgálatokkal és funkcionális mérőeszközökkel történik, például a MAS-skála alkalmazásával a spasticitás szintjének megítélésére. A tónuskezelés nyomon követése folyamatos felügyeletet igényel, és rendszerint neurológus, physiatrista, fizioterapeuta és ergoterapeuta közreműködésével zajlik.