Terhelésellenállás

Terhelésellenállás olyan rendszer vagy anyag képességét jelenti, hogy a rá ható terheléseket fennálló állapotban vagy elviselhető deformációval magától értetődően elviselje, meghibásodás nélkül. A kifejezés gyakorlati értelemben a teherbírást vagy a tartósságot fedi: a szerkezeti elemek, anyagok és összetett rendszerek akkor tekinthetők terhelésellenállónak, ha a megengedett állapotokat (például törési, repedési, deformációs küszöböket) nem lépik túl.

A terhelésellenállás mérése és értelmezése több tényezőtől függ: anyagok tulajdonságai (szilárdság, nyírási és nyomási ellenállás), geometriák, határozott vagy változó hatások, a hőmérséklet, a korosodás és a használati környezet. Gyakran használatos kifejezések közé tartoznak a folyáshatár, végső szakítószilárdság vagy megengedett feszültség, és ezek alapján történik a terhelés és az ellenállás viszonyítása, ahol tervezési biztonsági tényezőket alkalmaznak.

Vizsgálata lehet statikus és dinamikus, ideértve ex situ terheléses próbákat, üzemkészítési és élettartam-elemzéseket, illetve számítási módszereket, például erőelem-analízist vagy terhelés-feszültség számításokat. A terhelésellenállás alapvető szerepet játszik a mérnöki tervezésben és a biztonságos működés garantálásában, legyen szó építőipari szerkezetekről, gépészeti alkatrészekről vagy járművek elemeiről.